Az elektronikus levelezés árnyoldalairól

Írta: Szilassi Andrea

Bármennyire is nagyszerű dolog, hogy villámgyorsan, földrajzi határoktól függetlenül küldhetünk leveleket ismerősöknek és másoknak, vannak árnyoldalai is az elektronikus levelezésnek. Valahol azt olvastam, hogy az interneten keringő emailek 80 százaléka levélszemét. Szerencsére vannak levélszemét-szűrő szoftverek is, és a jobb email fiókok taníthatók: bejelölhetjük mi magunk is, ha kéretlen levélnek tekintünk egy üzenetet. Fordítva is működik a dolog: a levélszemét mappába került üzenetekből is átkerülhetnek emailek a normál kategóriába, ha úgy gondoljuk. Szóval tennünk kell azért, hogy a fenti magas arány esetünkben minimalizálható legyen. A levélszemetet (SPAM) kéretlen üzenetnek is hívjuk. Számos fajtája van.

Reklámcélú üzenetek

Ezekben zömmel valamilyen termék vagy szolgáltatás megvásárlására bíztatnak bennünket. Drága továbbképzésekre is gyakran terítenek széles körben ilyen kéretlen meghívókat. Ezek témaköre általában valami fontos és aktuális ügy: pl. a GDPR, adó- és egyéb változások. A reklám- és marketing célú üzenetek között idegen és magyar nyelvű egyaránt előfordul. Ha nincs spam szűrő beállítva, szinte naponta kaphatunk ilyeneket például potencianövelő szerekről, hajnövesztőkről, gyógyászati termékekről és egyéb, vonzónak tűnő, és mindenképpen olcsónak látszó termékekről. Másnap, harmadnap és azután újra meg újra megküldik ismét. Ezeknél a cél, hogy kattintsunk a küldött linkre, majd a webáruházban rendeljük meg, fizessük ki a terméket. Az ilyen módon megrendelt termék azonban leggyakrabban nem érkezik meg, vagy pedig igen silány minőségben. A webáruházak egy része ugyanis szélhámosságon alapul, és bár van honlapjuk, csak nagyon kevés információt, elérhetőséget adnak meg magukról, és azon sem lehet utolérni őket. Ezek között magyar és idegen nyelvű is van.

Nem célszerű ilyen emailes megkeresés alapján vásárolni, de ha mégis így döntünk, célszerű előbb leinformálni előbb hozzáértő ismerőseinktől a kiszemelt webáruházat a neve alapján.

A webáruházakról

A korrekten működő webáruházak rendesen leinformálhatók honlapjuk alapján, és a vásárlás, továbbá a panaszkezelés, visszaküldés feltételei is rendezettek, megismerhetők. Fontos szempont még, hogy van ellenőrizhető székhelyük és egyéb, valóban elérhető email címük ezeknek a vállalkozásoknak. Sőt mi több, néhol csevegőprogram is segít a honlapra látogatónak, ha az érdeklődni szeretne. Ezeken a helyeken a fizetés módjára is általában több lehetőség kínálkozik, amelyek között például a PayPal is szerepel, amely egy megbízható pénzügyi tranzakciót jelent.

Adathalász tartalmú üzenetek

Ezekben bizalmas adatokat kérnek tőlünk valamire hivatkozva. Például azért, mert az email, vagy a banki, vagy a PayPal fiókunk felfüggesztésre kerül, amennyiben nem lépünk be a fiókunkba azonnal. Ilyenkor a cél az, hogy a kattintások nyomán egy hamis weboldalra irányítsák az érintettet. Amennyiben az megadja a belépéshez szükséges azonosítóit, itt megszerzik a korábban titkos belépési kódokat. Ezt követően pedig felhasználják visszaélésekre. Ezek idegen és magyar nyelven is érkeznek. Néha furcsa magyarsággal fogalmazva, amelynek hátterében a gépi fordítás tökéletlensége áll.

Itt kell megjegyeznünk azt is, hogy a magyar pénzintézetek és a PayPal sosem kéri ügyfeleiktől, hogy emailben, vagy bármilyen módon megadják titkos azonosítóikat számukra.

Fontos tudni, hogy amikor ilyen emaileket kapunk, a cím is árulkodó lehet. Ha gyanús levelet kapunk, próbát tehetünk a következő módon is: megállunk (kattintás nélkül) az email cím felett, és megfigyeljük, hogy a tálca felett, az állapotsorban milyen email címet mutat a monitor. Ez a valódi email cím, amelyet érdemes szemügyre venni alaposan.

Amikor ezeket a címeket beregisztrálják, személynévként hihető álneveket adnak, de az email címet csak részben tudják testre szabni. Az email első részébe fogalmazzák bele az intézményre utaló szót, a kukac utáni rész pedig általában ismeretlen, de semmiképpen sem utal a hivatkozott intézményre

Átverő levelek,

amelyekben valamilyen szerencsével kecsegtetnek bennünket. Megpróbálják elhitetni velünk, hogy például:

  • Külföldi lottónyeremény ért, csak el kell küldenünk az adatainkat a megadott email címre. Ha válaszolnánk, költségek címén befizetést várnak az áldozatoktól, aki végül sosem jut el a nyereményig.
  • Ismeretlen rokonunk külföldön balesetet szenvedett, és családja nincs. Kinyomozták, hogy mi lennénk egy távoli egyetlen rokonuk, ezért fordulnak hozzánk, hogy vegyük fel a milliós örökséget. Eleinte itt csak személyi adatokat kérnek a kiszemelt áldozattól, de persze ebben az esetben is előzetes költségek befizetését kérik az érintettől, aki sosem kapja meg az ölébe hulló „örökségét”.
  • Újabban olyan zsaroló leveleket is küldözgetnek, ahol sikerrel kijátsszák a levélszemétszűrő szoftvereket is, mert képfájlként teszik a levélbe az üzenetet. Ennek tartalma pedig, hogy az illető webkamerája tudtán kívül videóra rögzítette az önkielégítését. A zsaroló pénzt akar, különben nyilvánosságra hozza a videófelvételt. Elküldik sok-sok címzettnek azzal, hogy hátha akad köztük olyan, aki elképzelhetőnek tartja ezt az állítást, és hajlandó fizetni érte.


Végezetül idézném a Wikipediából a mindezidáig leghíresebb és legelgondolkodtatóbb átverő levelet, az ún. „nigériai csalást”. Ez a cikk kitűnően összefoglalja, hányféle módon kísértik meg az embereket a szerencse sugallatával, hogy végül megkárosítsák őket.

„A csalás elkövetési módja általában egy levél vagy egy e-mail, melyet látszólag egy kiválasztott címzettnek küldenek (valójában rengetegen megkapják ugyanazt), amelyben segítségért cserébe busás összeget ígérnek az áldozatnak. A legutóbbi időkben hivatalosnak látszó profilokat kreálnak közösségi oldalakon is, hogy a potenciális áldozatokat becserkésszék. Az e-mail tárgya legtöbbször “XY ügyvéd asztaláról”, “Az Ön segítségére van szükségem”, illetve hasonló lehet. A történet is több változatban létezik, de a leggyakrabban egy kormányzati vagy banki tisztviselő van megadva feladóként, aki nagy mennyiségű pénzről vagy aranyról tud, melyhez azonban nem tud hozzáférni, a legtöbb esetben azért, mert nincs hozzá joga. Ezek a személyek vagy kitaláltak, vagy valódi nevek mögé bújt imposztorok játsszák el őket, olyan történetekkel, mint egy afrikai diktátor fia vagy felesége, aki törvénytelenül szerzett vagyont szeretne eljuttatni a jogosultaknak; egy banki alkalmazott, aki ismer egy halálos beteg, és rokonok nélkül élő gazdagot; illetve egy repülőgépbalesetben meghalt külföldi személy más országban rendelkezés hiányában rekedt pénz visszaszerzésével kapcsolatos története, egy amerikai katona Irakban talált kincseinek legendája, illetve menekültek vagyonának visszaszerzése. A megszerezni kívánt vagyon általában aranyrudakban, aranytömbökben, bankszámlán elhelyezett pénzben, véres gyémántokban, illetve csekkekben van elhelyezve. Tízmilliós értékről van szó, a hiszékeny címzettet pedig 10-40 százalék közötti részesedés ígéretével akarják rávenni az együttműködésre. Bár a levelek túlnyomó részére nem érkezik válasz, mégis vannak olyan emberek, akik elhiszik a mesét, és az ő megkárosításukból busás hasznot szednek be a csalók, amely ennek ellenére is jövedelmezővé teszi a dolgot.

Hogy könnyebben elhitessék az áldozattal a történetet, gyakran mellékelnek hamis iratokat, amelyeken például szerepel az adott ország hivatalos bélyegzője vagy pecsétje. A legtöbb levélben nemlétező címeket adnak meg, a fényképmellékletek pedig az Internetről összeollózott képek. A legtöbbször a mellékelt fényképen lévő illetőnek egyáltalán nincs semmi köze az egészhez. Ha elnyerték az áldozat bizalmát, következik a második lépés, melyben közlik, hogy a pénz megszerzésének útjába váratlan akadály csúszott – példának okáért az átutaláshoz le kellene fizetni egy banki tisztviselőt. Ezt a pénzt a becsapott áldozattól szedik be az elkövetők, többnyire nehezen lekövethető utakon és módokon. Ezután azonban újabb akadályokról számolnak be, ahol a nagy összeg átutalásának ígérete továbbra is fennmarad, s így többször is pénzt tudnak kicsalni. Az áldozatok rendszerint nem beszélnek erről a dologról másoknak, egyrészt azért, mert úgy tűnik, mintha magas rangú hivatalnokokat kellene megvesztegetni pénz reményében, másrészt pedig a pénz kétes eredete miatt – egyszerűen félnek attól, hogy a kétes üzlettel ők maguk is bűncselekményt követnek el, méghozzá határokon átnyúlót. Néha pszichológiai módszerekkel is próbálkoznak a csalók, amikor sajnálkozva fejezik ki, hogy el kell adni a vagyontárgyaikat, hogy pénzhez jussanak, vagy például ha az afrikai és a nyugati életkörülményeket hasonlítják össze levelükben. A lényeg az, hogy az érdeklődést fenntartsák, s egy idő után maguk az áldozatok is beleélik magukat, azt gondolván, hogy ha már ennyi gonddal jár a pénz megszerzése, akkor majd az egészet megtartják maguknak.

Természetesen az ígért pénz sohasem jut el a károsultakhoz, mivel igazából nem is létezik. Addigra azonban a becsapott illető már akár több ezer dollárt is elküldött a csalóknak, sőt talán több ezres-tízezres kölcsönöket is felvett ugyanerre a célra, amelyet már nem tud visszaszerezni, mert a csalók lekövethetetlenné válnak. A bankszámlaszám elkérése a folyamat elején csak azt a célt szolgálja, hogy meggyőződjenek a potenciális károsult hiszékenységéről, hiszen a bankszámláról közvetlenül történő pénzleemelést egyből észre lehetne venni. Ehelyett a különféle szolgáltatók, mint például a Western Union és a MoneyGram által rendszeresített átutalásokat kedvelik. Ritkán az is előfordul azonban, hogy a megszerzett banki adatokat eladják más csalóknak, akik az illető megmaradt vagyonát is ellopják. Az üzenetekben megadott telefonszámok valódiak, egy olcsó készülékhez és pre-paid előfizetéshez kötődnek. Ha túl gyanússá válnának és lekövetnék őket, a telefontól megszabadulnak és vesznek egy másikat. Az e-maileket tömbösítve, hatalmas mennyiségben küldik szét, előre megszerzett címekre.

A bűncselekmény sikerességi rátája nehezen számítható ki, de egyes beszámolók szerint 500 e-mailből 7-re érkezik válasz, és ez már 70%-os esélyét jelenti annak, hogy a csalók pénzt is látnak belőle. „

Végezetül ajánlok egy előadást, amely a TED színpadán hangzott el. James Veitch elmesél egy személyes történetet arról, hogy milyen levélváltásba keveredett egy levélszemét-küldővel. 

 

Hozzászólás